Női önismereti táborok/hétvégék

Azóta is visszatérek a táborba évről évre: ott voltam menyasszonyként, kismamaként, kezdő anyukaként majd a munka világába visszatérő anyaként, feleségként. Minden életszakasz más és más kihívásokat tartogatott számomra, sokszor reménytelennek tűnő helyzeteket is, de a táborból mégis mindig úgy távoztam, hogy azt kaptam, amire épp szükségem volt. Terapeutáimtól, nőtársaimtól és magamtól is. Egyfajta iránytűként működtek nálam a nyári női táborok, és ez év közben is jelentősen meghatározta utamat. Megfigyeltem, hogy hétköznapjaim során is eszembe jutottak, erőt adtak, és rendületlenül irányt mutattak a tábor során megélt felismeréseim. Persze a rohanó, zajos munkanapokon nem egyszerű észrevenni, hogy merre mutat az iránytű foka. De van, ami segít emlékezni: a táborban készített, szeretettel és odafigyeléssel megmunkált alkotásaink hazatérve is teszik a dolgukat.

Legyen az egy éjjeliszekrényre kitett festett kő, az irodában elhelyezett agyag alkotás vagy a könyvespolcon figyelő gyöngyszobor – ott vannak, emlékeztetnek, és igen: mutatják az irányt.

2016-ban voltam először női táborban, és már az első alkalommal olyan fontos és számomra jelentős fejlődést értem el önismereti utamon, hogy mérföldkőként tekintek vissza a tábori tapasztalásaimra. Azóta is visszatérek a táborba évről évre: ott voltam menyasszonyként, kismamaként, kezdő anyukaként majd a munka világába visszatérő anyaként, feleségként. Minden életszakasz más és más kihívásokat tartogatott számomra, sokszor reménytelennek tűnő helyzeteket is, de a táborból mégis mindig úgy távoztam, hogy azt kaptam, amire épp szükségem volt. Terapeutáimtól, nőtársaimtól és magamtól is. Egyfajta iránytűként működtek nálam a nyári női táborok, és ez év közben is jelentősen meghatározta utamat. Megfigyeltem, hogy hétköznapjaim során is eszembe jutottak, erőt adtak, és rendületlenül irányt mutattak a tábor során megélt felismeréseim. Persze a rohanó, zajos munkanapokon nem egyszerű észrevenni, hogy merre mutat az iránytű foka. De van, ami segít emlékezni: a táborban készített, szeretettel és odafigyeléssel megmunkált alkotásaink hazatérve is teszik a dolgukat. Legyen az egy éjjeliszekrényre kitett festett kő, az irodában elhelyezett agyag alkotás vagy a könyvespolcon figyelő gyöngyszobor – ott vannak, emlékeztetnek, és igen: mutatják az irányt.

(Vikó)

Egy fix esemény az évben, amikor minden alkalommal átkapcsolok, máshogy tudok ránézni az életemre…távolabbról, azaz tisztábban, és beljebbről, azaz mélyebben. 

Minden évben olyan nőket sodor mellém a sors a táborban, akiktől tanulhatok a múltamról, jövőmről, jelenemről, akik számomra hiteles tükröt nyújtanak, útjelzők, mérföldkövek, akár példaképek is, és nem utolsó sorban, akik között mértéktelenül biztonságban érzem magam.

Itt el tudok mélyülni az életem éppen aktuális vagy éppen örökzöld kérdéseiben, és itt – távol a megszokott környezetem „zajától” – meg tudom találni az utam folytatását a következő időszakra.

Ami ezekhez még egy pluszt ad, hogy úgy érzem, én is tudok ugyanilyen hírvivő, mérföldkő, útjelző lenni másoknak, és ez nagyon jó érzés. 

Remélem, te is, aki olvasod, megtapasztalhatsz valami hasonlót majd itt, és a saját megélésed szerint megtalálod, amire éppen szükséged van:Tündi

Megélésem alapján a női önismereti tábor egy kapu, lehetőség: Átjáró két világ között, a külső és belső világom között. Mindenki keres valamit, meg akar érteni, vagy éppen elengedni szeretne valamit. Azt, hogy mit és hogyan tesszük, egyedi. Hiszen mindannyian egyediek vagyunk.

Valahonnan elindultam, és nem várt helyekre érkeztem a táborban. Olyan tudásra, belső kincsre leltem, ami felfedezésre várt, és csak én találhattam rá. A terapeuták támogató figyelme, általuk vezetett gyakorlatok és a tábortársak aktív jelenléte jelzőfényként világítja be azt az utat, amin végighaladva közelebb jutottam önmagamhoz. Hálás vagyok érte!

Igazság, szépség, önvaló.  Szerintem a nőitábor egy kapu, lehetőség:

 Vajon Te mire lelsz, ha meglátogatod?

Szonja

Kedves Olvasó!

Saját megélésemet szeretném megosztani Veled, mit is jelent nekem a Női Tábor!

A Női Táborban, egy minden külső hatásoktól mentes vadregényes helyen, létrejött egy olyan pszichés tértágulat, ami elindított egy olyan úton, amely közelebb vitt önmagam és a valóság közti hídhoz.

Az élethelyzetünk a bennünk zajló folyamatok tükröződése. Életünk során számtalanszor érezzük úgy, hogy megakadtunk, jó lenne valami segítség. 

A Női Tábor előhívja a veled született magabiztosságot és sokszorosára növeli a benned rejlő önbizalmat. Megtanít a belső figyelmedet az érzéseidre irányítani. Segít megtalálni a pszichés energiabázist, azokat az erőforrásokat, amelyek a sérülésekben, elakadásokban gyógyírt jelentenek.

Hozzásegít olyan önfejlesztési készségek elsajátításához, amelyek segítenek megszabadulni a negatív hiedelmektől, félelmektől, segítenek a célok kitűzésében, az akarterő megtartásában, ami majd eljuttat a cél elérésére!

Tanúsíthatom, hogy a tábor egy olyan védett közeg, ahol kimondatlanul is megélhettem, hogy éppúgy vannak erősségeim és gyengéim, mint mindannyiunknak, és kimondott szavak nélkül is végig vezetett az úton, hogy jobban kapcsolódjak a lelki folyamataimhoz és érzéseimhez. 

Ez az a hely, ahol a terapeuták határtalan energiával segítenek, hogy megismerd a benned rejlő erőt, támogatnak, hogy elszakadj a régi berögződésektől, megmutatják hogyan találhatsz új és hasznos hozzáállásokat, magatartásmódokat, amelyekkel lényegesen boldogabban alakíthatod életedet, kapcsolataidat.

Amikor csak tehetem újra és újra elmegyek a táborba, hogy tovább rövidüljön a híd önmagam és a valóság között.

Teli élményekkel: Klári